Varasd lakosai imádják a történelmi városközpontban található, rózsaszín homlokzattal rendelkező, barokk palotákról szóló történeteket, miközben igen büszkék a szépen megőrzött városra. Azonban, szinte soha, vagy csak nagyon ritkán vesznek tudomást a XX. századi épületekről.
Bécsből, Varsóból vagy Budapestről autózva az Adriai tengerpartra útba ejthetjük Varasdot, az 50 ezer lakosú, biztonságos közép-európai várost. A lakosok napi rutinjába tartozik kávét kávé után inni, dolgozni reggel 7:00 és délután 15:00 között, Dráva partján sétálni, piacra járni (szombaton kötelező) és nem neheztelni soha senkire. Varasdot gyakran hívják „Kis Bécsnek” viszont számos modern történetet – mint sok más város – képes a lakosoknak és az ide látogatóknak is feltárni.
Varasd barokk egója és a városi kihívás
Varasd egóját és identitását erősen körbe lengi a történeti eredetű, barokk építészeti örökség, ami abból a korból származik, amikor rövid időre Horvátország fővárosa volt a XVIII. században. A valóságban Varasd nemcsak egy barokk város. Maga a városi szövet a középkorban kezdett kialakulni, amelyről kevés szó esik a hétköznapokban. A XX. századi modern épületek megbűvölték a lakosokat, akik ezáltal nincsenek teljesen tisztában az örökségük értékével. Ez talán valami, amit el kellene fogadnunk?
A fenti kérdésre a válasz Varasdon 2018-ban jött el, amikor találkozott az URBACT III Come in! transzfer hálózattal. A Nemzeti URBACT kontaktpont hívta meg Varasd alpolgármesterét, hogy csatlakozzon a Budapest XI. kerülete, Újbuda által vezetett projekt második fázisához, és átvegye a Budapest100 közösségi fesztivál jó gyakorlatát.
A feladatunk az volt, hogy átvegyük a Budapest100 jó gyakorlatát a közösségi fesztivál szervezésén keresztül, amely elősegíti bizonyos épületek fontosságának felismerését és a benne élők és az épületről szóló történetek bevonását. A projektnek csökkentenie kellett a társadalmi elszigeteltséget azáltal, hogy a szomszédokat és a lakosokat összehozta, hogy beszéljenek lakóépületeikről, ismerkedjenek meg egymással és más épületekkel egyaránt.
A projekt kezdete
A projekthez csatlakozás (Come in!) nem volt túl nehéz, stratégiai változtatásokat vagy hullámokban tervezett akciókat nem készítettünk elő. Mi csak el akartuk mondani az építészeti történetét és életét, egy a ’60-as években keletkezett lakónegyednek, Đureknek. A modern várostervezés légkörében épülve, Đurek mindig is szembeötlő példája volt egy egészséges, racionális és funkcionális lakónegyednek, amelynek minőségi lakásaiba még mindig örömmel költöznek az emberek. Közel a városközponthoz, de mégis távol annak történelmi légkörétől.
Disszonancia a levegőben
Amint a projekt elindult nyilvánvalóvá vált, hogy számos akadály kerül majd az utunkba. A vezető szakértőnk által feltárt disszonancia a történelmi és a kortárs épített örökség között, gyorsan megismétlődött két másik területen is. Szemben áll a szakértők szemén keresztül érzékelt építészet és a laikusok szemén keresztül érzékelt építészet. Továbbá van egy alulról kezdeményezett (bottom-up) koncepciónk egy felülről kezdeményezett (top-down) struktúrával (a projektet az önkormányzat vezeti). Az alulról kezdeményezett koncepciónak önkéntesekre volt szüksége a közösségi fesztivál megszervezésében egy olyan volt szocialista országban, amelynek e tekintetben a kultúrája korlátozott volt.
Pilot fesztivál, kincsvadászat és URBACT Helyi Csoport találkozók
A partnereink pilot fesztiválokat szerveztek, amelyeket meglátogattunk és nagy segítséget jelentettek. tapasztaltuk, hogy egyszerű kihívásokkal állnak szemben, úgy, mint az érdekeltek közötti kommunikáció, meglelni azokat az embereket, akik szervezik a dolgokat vagy elmondják az épületek történeteit, a látogatók bebocsátása az épületekbe egy békés lakónegyedben. A látogatások során megerősödött az elképzelésünk, hogy a fesztivált a teljes lakónegyedben meg kell szerveznünk, egyéb eseménnyel kapcsoltan.
2019 végén áttörő élményünk volt, hogy a 15-20 emberből álló önkénteseink társaságot alapítottak és szorgalmasan végzik a dolgukat. A kulcs az volt, hogy az érdekelt emberek közül egy kis csoportot hozzunk létre, akik egy nagyobb csoport vezetői lesznek, ahelyett, hogy mindenkit bevonjunk bármi áron.
A világjárvány idején a fesztivál
A fesztivál tervezett időpontja egy napos és meleg áprilisi napra esett volna, de a helyszín üres volt, mivel a Covid-19 lezárás volt érvényben, a fesztivált pedig elhalasztották. Szürreális volt az egész koncepció és a hirtelen változás, emiatt új utat kerestünk a dolgok menedzselésére. Októberben új dátumot tűztünk ki. Az utolsó pillanatig nem tudtuk, hogy csináljuk e vagy sem. A Covid járvány újabb hulláma előtt tudtuk, hogy most vagy soha kell cselekednünk és eldöntöttük, hogy megrendezzük a fesztivált. Egyszerűsítettük és csökkentettük a programot és viszonylag könnyen adaptáltuk a járványügyi intézkedésekhez. Szomorúan állapítottuk meg, hogy a fesztivált az URBACT Come in! partnerek nélkül kell megrendezni.
Szép és napos október 10-e 2020-ban
„A viszonylag jó jobb, mint a tökéletesen rossz”
Állítja a szerző C. Read. Teljes tévedésben voltam 2020. szeptember végén, nem féltem, ledöbbentett a fesztivál elhalasztása és nem voltam hajlandó feladni az eredeti koncepciót. A fesztivál ismert eredményein kívül, egy apróbb lecke volt ez a rugalmasságról, az azonnali döntéshozatalról és az ismeretlen eredményekről. Az emberek alkalmazkodóképesek, ha bátran cselekszel, bátran arathatsz. Az események alatt az aggodalmainkat minimalizáltuk és hagytuk hogy a dolgok haladjanak. Az épített örökség disszonanciája néhány lépéssel közelebb került a varasdi lakosokhoz. Az önkéntesek egy erős csoportot hoztak létre. Az építészek és a lakosság megtalálták a közös nyelvet és megtanultak beszélni egymással és másokkal is a disszonáns építészetről. Az alpolgármester volt a szikra, amely ezt az alulról szerveződő eseményt elindította, az önkéntesek szervezésén és a fesztivál lebonyolításán keresztül.
Jövőre néző tervek
A transzfer történetet Maja Kireta, Varasd ULG koordinátora írta, a rajzokat Ida Ister készítette.
Epilógus
A társadalmi elszigetelődés a modern közösségek kihívása, amely különböző eseményeken keresztül talál megoldást. Elsőre úgy tűnhet, hogy a XX. századi építészetnek és Martina, Margaréta és Renáta szomszédok társadalmi életének egy ’60-as évekbeli, lift nélküli épület negyedik emeletén semmi köze egymáshoz. Ha a három említett hölgy az átlagos piaci beszélgetések, unokák, szobanövények mellett, a fesztiválnak hála, az építészeti értékekről is beszélget amikben él, lépést tettünk az építészet tudatosítása felé. Adtunk nekik egy okot, hogy lépjenek ki a komfortzónájukból és új kapcsolatokat építsenek ki és tanuljanak.
Benyújtotta Adrienn Lorincz
Eredeti cikk angol nyelven: Exit from the city centre. What was recently built in Varaždin, HR? | URBACT